Elhangzott: a 2023. január 9-én 13:30 órakor Percesen a Művelődési központban megtartott Gyászszakestélyen, elmondta Gácsi Zoltán
Mélyen Tisztelt Gyászszakestély!
Magas Praesidium! Legmagasabb Praeses!
Imre József, Valéta elnök a barátok, az évfolyamtársak nevében búcsúzott Szűcs Pistától. Az Anyag és vegyészmérnöki Kar jelenlegi és az előző Dékánjának, valamint a Miskolci Egyetem oktatóinak, kutatóinak és dolgozóinak nevében Szűcs István professzor szakmai életútját kívánjuk bemutatni. Mindketten közeli kollégái voltunk. Az előző dékán megbízásának ideje alatt töltötte be a Miskolci Egyetem oktatási rektorhelyettesi pozícióját Szűcs István, és tőle vette át a Tüzeléstani Tanszék, majd a Hőenergia-gazdálkodási Intézet vezetését a jelenlegi dékán. Szűcs Pistához mindkettőnket baráti kapcsolat kötött, ezért tulajdonképpen ez a búcsú is a barátok búcsúzása, mert a „mindenki Szűcs Pistája” kifejezésnél semmi nem tudja jobban leírni azt, hogy csak az nem szerette Pistát (ehhez a megszólításhoz mindvégig ragaszkodott…), aki nem ismerte.
Szűcs István Apostagon született, öt testvér közül negyedikként. A háborút követő embert próbáló évek alatt ő is – a kortársai többségéhez hasonlóan – a nehézsorsú, gyakran nélkülöző gyermekek életét élte. Egészen fiatalon a szorgos és kemény munkavégzés töltötte ki mindennapjait. Középiskolai tanulmányait a kunszentmártoni Damjanich János Gimnáziumban végezte, ahol később 2015-ben „Pro Schola” díjat vehetett át. Kitűnő érettségi bizonyítványával és maximális felvételi eredményével (az akkor 20 pontot jelentett) azonnal fölvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki szakára. Tudatosan készült választott hivatására, a tudományos diákkörben szorgalmasan dolgozott, a nyári szakmai gyakorlatokon túl építőtáborokban tevékenykedett, szűkös szabadidejében pedig sportolt és idegen nyelveket tanult. Ekkor kapcsolódott be a Vöröskereszt önkéntes véradó mozgalmába, amelynek eredményeképpen több százszoros véradóvá vált.
Diplomájának átvétele után az egyetemen maradt tanársegédként, s innen ment nyugdíjba is, sőt irodája sem változott, több, mint fél évszázadon át. 1974 és 1978 között a Moszkvai Acél és Ötvözetek Intézetben töltötte aspiráns éveit, majd 1983-ban megszerezte a műszaki tudomány kandidátusa címet. Ezek az évek egész életét meghatározták, szinte nem volt olyan téma, ahol ne kerültek volna elő élményei. Természetesen kiválóan beszélt oroszul. Kiemelkedően eredményes és gazdag szakmai egyetemi pályafutást ért el, amely tükröződött oktató-nevelő, tudományos és közéleti tevékenységében egyaránt. Doktori témavezetőként nyolc hallgató tanulmányait segítette közvetlenül, 32 TDK dolgozat és 60 diplomamunka, ill. szakdolgozat konzultációja fűződik nevéhez.
A nagyhőmérsékletű berendezések és a levegőtisztaság-védelem területén vendégprofesszori előadásokat tartott a freibergi, a katowicei, az ostravai és a kassai műszaki egyetemen. 2005-ben ért el az oktatói pálya csúcsára, ekkor kapott egyetemi tanári kinevezést a Köztársasági Elnöktől.
A bonyolult feladatok elől sohasem tért ki, vezető beosztást vállalt a legnehezebb időkben is, így volt tanszékvezető, intézetigazgató, dékánhelyettes, dékán (amikor a Kohómérnöki Kar létével vagy nem-létével kapcsolatos küzdelmek zajlottak), majd rektor-helyettes, éveken át a Magyar Tudományos Akadémia Metallurgiai Bizottságának titkári, illetve a Magyar Rektori Konferencia Műszaki Tudományok Bizottságának elnöki feladatait is ellátta.
Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el. Rektori és Miniszteri Dícséret kitüntetések után 1997-ben „Signum Aureum Universitatis Miskolcinensis” és 2011-ben „Pro Universitate” kitüntetésben részesült. Környezetvédelmi felsőoktatási tevékenységéért 2004-ben „Pro Natura Recreanda” emlékgyűrűt vett át a Veszprémi Egyetemtől, 2006-ban „Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért” kitüntetést a Magyar Mérnöki Kamarától, 2007-ben pedig a Környezetvédelmi és Vízügyi minisztertől vett át Elismerő Oklevelet. Vérbeli oktatóként mégis a legtöbbre a hallgatók megbecsülését tartotta. Hallgatóink is értékelték széleskörű tájékozottságát, nyitottságát és abszolút hallgató központú oktatói stílusát: négy alkalommal választották Tiszteletbeli Évfolyamtársnak és két alkalommal kapott Kiváló Oktató Diplomát.
Számos egyetemi, hazai és nemzetközi bizottság tagja volt, s több mint 100 kutatási projektet vezetett vagy volt aktív résztvevője, 200 feletti publikáció és számos lajstromozott szabadalom fűződik nevéhez. Imádta az ipari megbízásokat, mert ezekből tudott a legtöbbet tanulni. Gyakorlatias megközelítését jó kiegészítette az elméleti ismeretekkel, és jelentős szakember volt az ipar számos területén.
Az utóbbi évtizedekben szinte az egyetemen lakott. Az oktatók közül rendre elsőként érkezett, utoljára távozott. Ha az egyetem épületeiben csak egy irodában égett a lámpa, mindenki tudhatta: az Pista irodája. Örökös időhiánnyal küzdött, mert érdeklődési területe állandóan új feladatok elvállalására sarkallta. Mégsem tudott nemet mondani, ha bárki tanácsot vagy segítséget kért tőle.
Sok kiváló ember halálhíre megjelent már a Morvai Tibor által üzemeltetett levelező listán, sokan hozzá is szóltak, megosztották emlékeiket, de ennyien még soha: Szücs Pista halálhírére szinte felrobbant az internet. Számos emlékezés kiemelte, hogy mindig volt mindenkihez egy-egy kedves szava, személyes kérdése, egy története. Pista nyílt, őszinte, minden helyzetben közvetlen, az elveiért kitartóan küzdő és vidám EMBER volt. IGAZ EMBER csupa nagybetűvel.
Az egyetemi világban otthonosan mozgó, az alapos elméleti ismeretekkel rendelkező és az ipari gyakorlati problémák megoldásában kiemelkedően teljesítő professzor távozása nagy veszteség mindannyiunknak. Egyénisége, vidám köszöntése és barátságos mosolya hiányozni fog még nagyon-nagyon sokáig. Sokan megállapították, hogy más lesz Nélküle az Egyetem, a Kar, az Intézet, s közvetlen munkahelyi környezete a kocsedó negyedik emelete.
Emlékét kegyelettel megőrizzük!
Nyugodjék Békében!
Jó Szerencsét!
A megemlékezést összeállította: Palotás Árpád Bence dékán és Gácsi Zoltán professzor emeritus
