Jónás Pál 1939. 11. 19-én született Balassagyarmaton, ahol 1946-ig nevelkedett, majd Budapestre költözött a családjával.
Az általános iskolát a Wekerletelep III. számú általános iskolájában végezte, majd tanulmányait Csepelen a Kossuth Lajos Gép és Öntőipari Technikumban folytatta, ahol 1958-ban öntőipari oklevelet szerzett. Végzés után jelentkezett és felvételt nyert a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karára, ahol 1963-ban vas- és fémkohómérnöki oklevelet szerzett.
Egyetemi tanulmányainak befejezése után a gyakorlati idejét a Lenin Kohászati Művek Acélművében és Központi Technológiáján töltötte. A gyakorlati idő után áthelyezéssel a Nehézipari Műszaki Egyetem Vaskohászattani Tanszékére került és a tanszék öntészeti részlegén kezdte el tevékenységét, mint főállású tanársegéd. A nappali és levelező tagozatos metallurgus és technológus kohómérnök-hallgatók öntészet gyakorlatainak vezetése mellett feladata az öntészeti laboratórium fejlesztése volt.
1965. január 1-i hatállyal megalakult az Öntészeti Tanszék és a Vaskohászati Tanszéken tevékenykedő öntészeti részleg oktatóit és segédszemélyzetét áthelyezték az Öntészeti tanszékre. Mint alapító tag az Öntészeti Tanszéken tanársegédként, majd adjunktusként, később főiskolai docensként dolgozott 2001-ig főállásban, ezt követően 2001-2004 között részfoglalkoztatású oktatóként tevékenykedett nyugdíjazásáig. 1978-2001 között tanszékvezető helyettesi beosztást töltött be. 1988-ban egyetemi doktori címet szerzett. A tanszék oktatási tevékenységében még több, mint 10 évig részt vett.
2011-ben megírta a „Könnyűfém öntészeti ismeretek” című tankönyvet.
Pályafutása alatt hitvallása volt, hogy a hallgatóinak ne csak oktató legyen, törekedett arra, hogy a hallgatókkal való kapcsolatát a tananyag megtanítása és a nevelés is jellemezze. Erre lehetőséget biztosított a tudományos diákköri tevékenység irányítása és a diplomaterv-feladatok konzultálása. A tudományos diákköri témáik készítésekor 323 hallgató választotta tudományos témavezetőjének, és 413 öntőágazatos szigorlóhallgató kereste meg, hogy diplomatervének készítésekor legyen tudományos témavezetője. Oktató-nevelő tevékenységének elismeréseként a művelődési miniszter több alkalommal „Kiváló Munkáért”, „Kiváló Dolgozó” és „Miniszteri Dicséret” kitüntetéseket adományozott részére.
1993-ban, amikor hallgatói két egymást követő OTDK-án teljesítményükkel kiérdemelték a „Pro Scientia” érdemérmet, akkor az OTDK Tanács a hosszú idő óta eredményes kiemelkedő tudományos témavezetői tevékenységéért „Mestertanár” címet adományozott részére. 2006-ban a Miskolci Egyetem Hallgatói Önkormányzata a hallgatókkal való kiemelkedő kapcsolata együttműködő és segítőkészsége, valamint az egyetemi oktatásfejlesztése érdekében végzett munkája elismeréseként „Kiváló Oktató Diploma” elismerést adományozott részére.
Az oktatás mellett számos ipari kutatómunka kidolgozásában vett részt. Ezek a témák mindig aktuális ipari problémákhoz, fejlesztésekhez kapcsolódtak. A kutatási eredményekről hazai és nemzetközi konferenciákon szerzőként, illetve társszerzőként számolt be. Kutatásairól számos publikációja jelent meg hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban.
Mindig aktív szerepet töltött be az OMBKE Öntészeti szakosztályában és az Egyetemi osztályban, tevékenységéért több alkalommal kapott egyesületi kitüntetést. 2005-ben a magyar öntőipar érdekében évtizedeken keresztül kifejtett tevékenységét, oktató-nevelő munkáját a Magyar Öntészeti Szövetség „Életmű díjjal” ismerte el.
Ő készítette el a világ számos táján fellelhető, a Miskolci Egyetem címerével ellátott öntöttvas dísztányérok gipszmintáit és mestermintáit, melyeket a külföldre utazó oktatótársai vitték magukkal ajándékba.Ezeknek az alkotásoknak 1-1 példánya az Öntészeti Múzeum állandó kiállításának részét képezi.
Dr. Jónás Pált a Miskolci Egyetem saját hallottjának tekinti.
