„S ha elmennék is én közületek,
Mulassatok, ne sírjatok!„
Dr. Tolnay Lajos Sajószentpéteren született 1948. szeptember 27-én.
Középiskolai tanulmányait Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumban végezte el 1966-ban. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Kar Metallurgiai Szak Vas- és Fémkohászati Ágazatán 1971-ben szerzett kohómérnök oklevelet.
A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen Külkereskedelmi Szakos közgazdász diplomát, ugyanott egyetemi doktori tudományos fokozatot szerzett, angol és német nyelvvizsgát tett.
Az egyetem után a Lenin Kohászati Művekben kezdett dolgozni, acélgyártó-gyakornok (1971), acélgyártó (1972), Siemens-Martin Acélmű műszakos üzemvezető (1973), Acélmű gyáregység fejlesztési csoportvezető (1975, LKM beruházási csoportvezető (1975), beruházás osztályvezető (1980), Acélmű gyáregység főmérnök (1982). Irányítása alatt elérték a Kombinált Acélmű nagyberuházási alapokmányban lefektetett termelési számokat és sokat javult a termékminőség, miközben kifejlesztették az alacsony karbon-tartalmú saválló acélok gyártástechnológiáját, s megoldották a kombinált acélműi golyóscsapágy-acélok világszínvonalú gyártását. Pályázat alapján kereskedelmi- (1983-1985), majd műszaki igazgató (1985-1988), ezután 1989. januártól LKM utolsó vezérigazgatója (1989-1992) volt. 1993-ban Horváth István Dunai Vasmű vezérigazgató felkérésére a Dunaferr Kereskedőház Kft. ügyvezető vezérigazgatója lett (1993-1994). A ’90-es években a magánszféra felé fordult és válságmenedzselésbe kezdett: társakkal privatizált, reorganizált több vállalatot. Az Inotai Alumínium Kft. ügyvezetője (1995-1997) volt, majd létrehozta a MAL Zrt-t 1997-ben, amely cégnek 2013-ig elnöke volt. Ezzel a Zrt. irányítása alá került hazai bauxitbányászat is és hazai kézben tartották a megmaradt alumíniumipari vertikumot. Egy több éven át folytatott sikeres reorganizációs program megvalósításával Európa harmadik legnagyobb speciális timföldgyárává alakították a vállalatcsoportot az egykori veszteséges állami cégek termékszerkezetének radikális átalakításával. Egyebek között ennek köszönhető, hogy a 2008-2009 – es gazdasági válság ellenére a Zrt. működőképes maradt.
Mielőtt nagyvállalkozóvá vált, a bankszektorban is kipróbálta magát. Először a szerkezetváltás finanszírozására létrehozott MBFB igazgatósági tagja volt 19991-1993-ban, majd a BAZ-megyei szerkezetváltás elősegítésére létrehozott Rákóczi Regionális Bank Rt elnökévé nevezték ki (1993-1995).
Elnöke volt az önkéntes alapon szerveződő Magyar Gazdasági Kamarának (1990-1994), átalakulása után a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának (-2000). Kamarai elnökként megszervezte a Nemzeti Akkreditáló Testületet, amelynek alapító elnöke volt (1995-2000). Vezetése alatt megteremtette a NAT működési feltételeit (székház, szervezet, működési szabályozások, szakértői kör, taglétszám, nemzetközi kapcsolatok,
akkreditált laboratóriumok stb.).
Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek elnöke (2000-2010), örökös tiszteletbeli elnöke (2010-től) és tiszteleti tagja.
Beválasztották a Kelet-közép-európai országból elsőként a kereskedelmi világszervezet (ICC) elnökségébe (1999-2002), a Miskolci Egyetem Társadalmi Tanácsába (2002-2004), a Kárpátok Alapítvány Igazgató Tanácsába (2003). A Magyar Külkereskedelmi Szövetség társelnöke (2008-2013).
A magyar iparért végzett munkájáért megkapta Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést (1984), majd az Eötvös Lóránd Díjat (1998). A felsőoktatás és az innováció támogatásáért végzett munkáját Kármán Tódor Díjjal (2007), a Miskolci Egyetem Pro Universitate kitüntetéssel ismerte el.
Elhunyt 78 évesen a születésnapján. Halálával a hazai vas- és fémkohászat kiemelkedő vezetője, a bányász – kohász – erdész közösség
nemzetközileg is elismert személyisége távozott el körünkből.
Utolsó Jó Szerencsét!